Szerb Antal azt jósolta, hogy: "Zolából az él tovább ami nem naturalista, a hugoi bőség és a latin életszeretet. Mert Zolának csak a világnézete pesszimista, a világérzete nem az." S valóban, minth aez történt vona Zolával. Levált róla a részletező ábrázolás, az aprólékos társadalomkritika. Maradt a második császárság könnyed atmoszférája, amelyben a hírhedt és gyönyörű kurtizán módszeresen pusztítja amúgy is pusztulásra ítélt hódolóit és örökletesen pusztulásra ítélt önmagát.

Nana társadalmi lényétől megfosztva is, egy modern lélektani drámában is erőteljes emberi lény, akinek kiemelkedő szerep jutott a teremtésben. Érdekes megfigyelni a hírhedt gyönyörű kurtizán kilépését az író szándékából. Nana nem Kaméliás hölgy, aki sorstól leigázott. Nana a sorsát akarja leigázni. Ő nem vakságának, hanem felismerésének áldozata. Társadalomkritikai szempontból: megbotránkoztat egy egész képmutató társadalmat, és "felfalja"legfejlettebb példányait. Miközben -és ettől igazán modern- ő maga is osztályának leghaszontalanabb, legfekélyesebb példánya.