Elbűvölte a vadászkürt hangja

Az előadások nézők előtt rejtett része a zenekari árok, ahol a könnyebb és a nehezebb műfajokban egyaránt kellemes, fülbemászó dallamokat csalnak elő hangszereikből a zenészeink. Az idei év nyarától egyik jeles képviselőjük, a rendkívül szerény Majdanics Antal viselheti a jövőben a Győri Nemzeti Színház örökös tagja megtisztelő címet…

Miért éppen a vadászkürt a hangszere?
Szülővárosomban, Sátoraljaújhelyen még trombitán kezdtem a hangszeres zenélést - válaszolt a 60. életévében járó zenekari tag. - Később Debrecenbe kerültünk a családdal, és az ottani zeneművészeti szakközépiskolában már vadászkürt szakon végeztem. A hangszer- váltást nem bántam meg, mert azóta is elbűvöl a vadászkürt hangja.

Hol végezte el a főiskolát?
Már Győrben, a nyolcvanas évek elején vettek fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Szerencsére még főiskolai éveim alatt belekóstolhattam a zenekari munkába, operákba és operettekbe gyakran hívtak a kürtszólamba kisegítőként játszani. A színház különleges és csodálatos világa már ekkor megtetszett és szinte egyenes út vezetett a diploma megszerzése után a Győri Nemzeti Színház zenekari tagságához. A kürtszólamban mindig második kürtösként zenéltem, ami a személyiségemhez nagyon jól passzol: kevés szólóállással, viszont stabil, megbízható munkával támogatni a zenei hangzást. A színházzal való közel 40 éves kapcsolatom szinte töretlen, mert még a másfél éves sorkatonai szolgálatom alatt is feletteseim engedélyével ugyan, de gyakran részt vehettem a színházi produkciókban.

Milyen érzés egy-egy előadás a zenekari árokban?
Nagyszerű élmény jó hangulatban, kitűnő kollégákkal, jó karmesterekkel és lelkes győri közönség előtt zenélni. A hosszú évek alatt játszott sok produkcióból nehéz kiemelni egy-egy különlegeset, de az általam legszívesebben játszott darabok Puccini Turandot című operája és Erkel Bánk Bánja, ami nagyon sokszor volt repertoáron, de a szép dallamait nem tudom megunni.

Fotó: Rákóczy Ádám

Soha nem vágyott máshová, nevesebb együttesbe?
Jól érzem magam a győri színházban, itt minden adott ahhoz, hogy az ember szakmailag kiteljesedhessen. A három fiam közül sajnálatomra egyikük sem akart zenei tanulmányokat folytatni, de más területeken megtalálták a nekik való hivatást.

Mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?
A színházi munka mellett szerencsére jut időm és energiám arra, hogy a hobbijaimnak hódoljak. Sok éven keresztül a győri sakkcsapatok OB I/B-s játékosa voltam. Az utóbbi időben a hosszútávfutás került előtérbe, ami jó ellenpontja az ülőmunkának. Az edzéseket is odaadással végzem, hetente nyolcvan-száz kilométert futok, szerencsére ez a szenvedélyem a feleségemnél is helyeslésre talált, mivel így közösen tudunk az országban, a különböző vidékeken rendezett futóversenyeken részt venni. Ezek a hétvégi kirándulások jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy a sport mellett országunk különböző, szép tájait felfedezzük és a tájjellegű ételeket-italokat kipróbáljuk. Ezek a népes versenyek családias hangulatban zajlanak, és teljes feltöltődést nyújtanak. Úgy érzem, számomra így kerek a világ, a színházi zenekarban jó helyen vagyok, nem vágyom komolyabb babérokra. Az örökös tagsági jelölés váratlanul ért és meglepett, de nagyon jól esett. Igyekszem a munkámmal a bizalmat megszolgálni.

Mohay Gábor