Részlet Kszel Attila a Hírcity-nek adott interjújából: 

"Velekey Laci barátom keresett meg azzal, hogy csinálna egy gyerekeknek szóló balettet, az Ózt. Mondtam neki, ez olyan, mintha egy nyomtatott áramkört próbálnál letáncolni. Annyi benne az információ, annyi az elmesélhető szál, hogy ezt a tánc nyelvére lefordítani szinte lehetetlen. De csak majdnem lehetetlen, mert mindjárt ez után azon kezdtünk el gondolkodni, mi lenne akkor, ha úgy találnánk ki a történetet, hogy visszaemlékezéseket, flashbackeket mutatnánk belőle. Totó kutya a kisfiának mesélné el a történetet. Az ötlet azon alapul, hogy a balett, a nem beszélő műfaj úgy aránylik az írott művekhez, ahogy Totó a többi szereplőhöz -egyetlen szereplőként az Ózban, aki nem beszél. Ő mesél arról, hogy mi is történt annak idején Dorottyval.

Így sikerült beemelni a történetből fontos részleteket. Megkerestük azokat az ikonszerű képeket, amik jellegzetesek: a Pipacsmezőt, a Szárnyas majmokat, és ha nem is tudtunk mindent elmesélni a tánc nyelvén, de szemelvényeket, hangulatokat, érzéseket meg tudunk belőle mutatni."

A Hírcity interjúja egészben