Október 9-én bemutattuk az idei évad első új darabját Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményének izgalmas színpadi interpretációját Szigethy Gábor rendezésében.

Szereplők

Csongor- Sárközi József
Tünde- Tompos Kátya
Ilma- Mózes Anita
Balga- Fejszés Attila
Mirigy, Éj- Gyöngyössy Katalin
Tudós, Kurrah- Maszlay István
Fejedelem, Duzzog- Török András
Kalmár, Berreh-Pingiczer Csaba
Ledér-Bátyai Éva
Égi hang-Pápai Erika

Csongor álma

Életünk íve: nekirugaszkodás, emelkedés, egyre magasabbra és magasabbra, aztán lebegés fent, néha nagyon közel az éghez, egy pillanatig úgy érezzük: most tenyerében tart az Isten, zuhanunk, emelkedünk, újra le és újra föl, de már lassan távolodik az ég, egyre gyorsabban ereszkedünk, s ha okosak vagyunk, ha szerencsénk van, ha röpülés közben gondol valaki ránk, akkor puhán, ütközés nélkül, megbékélve érkezünk vissza a földre.

Utunk fölfelé lassabb, hosszabb, lefelé rövidebb, gyorsabb.

Fölfelé nehezebb, lefelé fájdalmasabb.

A röpülés: küzdelem. Ott fent egy pillanatra, s lent – reméljük: örökre – béke.

A röpülés íve: életünk kalandja.

Hármas út és varázskör: élet-út, nap és éj, karjait az ég felé emelő, reménykedő ember.

Az emberiség halhatatlan. Csongor ember: halandó.

Állt a varázskörben, föllépett a hármas útra: röpülni, élni akart.

Élt: röpült – és most, boldog-boldogtalan utazása végén visszaérkezett a földre. Karjában szerelme, Tünde, szívében szeretet, talán csak álmodja: fényárban ragyog körülötte az éjszaka. De boldogan emlékezhet mindarra, amit röpülés, (égig emelkedés, földre visszahullás) közben – emberi életében – átélt. Mindenre, ami megtörtént vele. Mindenre, amit kapott a többiektől. Mindenre, amit adott a többieknek. Mindenre, ami szerelem és szeretet volt az életében.

Talán még ébren van, talán már álmodik.

De röpült.

 

 

Szigethy Gábor

A darab premier előtti beszélgetésén készült összeállítást itt láthatja:

www.hircity.hu