Romantika, szerelem, fülbemászó dallamok, humor: Lehár Ferenc Víg özvegye a győri színpadon sem először bizonyítja az operett értékeit. A közönség önfeledten szórakozik, társulatunknak és a segítőknek is több mint munka az előadás. A vendégművészek pedig örömmel lépnek újra a győri színház színpadára…

- Mintha hazajönnék Győrbe, ismerem a környezetet, imádom a csapatot, a zenekart, az énekkart, a táncosokat, egyszóval szeretettel jövök játszani – újságolja nem titkolt jókedvvel előadás után Lőrincz Judit, a szolnoki származású operaénekesnő. – Harmadik győri vendégszereplésem a mostani, nyolc éve a Varázsfuvolában Az Éj királynőjét, 2017-ben a Traviatában Violetta Valeryt énekeltem, A víg özvegyben pedig szinte muszáj élvezni Glavari Hanna megszemélyesítését. A sértett nőét, akit egykor, még szegényen Daniló kikosarazott, nem mert kiállni mellette, és hosszú évek múltán eljött az alkalom, hogy kicsit megleckéztessem.  

- Bevallom, nagyon szeretek nyugdíjas közönségnek játszani – utal a bérletes előadás látogatóira Buch Tibor színész-énekes, aki 2008-ban, éppen tizenöt évvel a Lehár-darab előtt Török Pétert, azaz Endrődy grófot alakította a Marica grófnőben Győrben. – A korosztályt nem nehéz úgymond belecsábítani az események sodrába, éreztem, hogy a nézőtéren is élvezik az előadást. Egyébként a városban mindig is az operettet kedvelő közönség foglal helyet az üléseken, de kedvező tapasztalatom, hogy mostanában huszonegyedik századi lélekkel általában is egyre többen vágynak az ilyen nosztalgikus mesékre, mint amit A víg özvegy képvisel.

- Tibor régi partner, Szolnokon jó néhányszor játszottuk el a darab kettősét – veszi vissza a szót Lőrincz Judit, aki a hazai tanulmányai után Németországban pallérozta énekesi tudását, fellépett Ausztráliában és az Egyesült Államokban is, és 2009-ben éppen A varázsfuvola Éj királynőjeként debütált a Magyar Állami Operaházban. – Érdekes, hogy Győrben harmadszor szerepelek, de harmadszor mondhatom Szinetár Miklóst is a rendezőmnek. Strauss Denevérét követte a szolnoki Víg özvegy, és ez most a harmadik. Szerencsés az a művész, aki részese lehet a Tanár úr irányításának, zseniális inspirálásának, finom eszközeinek, mellyel szabadságot is ad, de felszínre juttatja a szereplőben a rendezésnek megfelelő belső késztetést. Minden feldolgozás minden Hannája más, ennek megfelelni a legjobb módszer a más stílusú partner. Míg Szolnokon Bot Gábor, addig Győrben Fejszés Attila a másik Daniló, az ő eltérő karakterük tőlem is alkalmazkodást kívánt. Talán sikerült ezt megvalósítani, így nagyon bízom abban, hogy még más szerepekben is találkozhatom majd a győri közönséggel. 

- Számomra gróf Danilovics Daniló szerepe azért sem könnyű, mert az egész darab lényegében egy kis opera – magyarázza Buch Tibor: 1997-ben Szinetár Miklós osztályában végzett a Színművészeti Egyetem operett-musical szakán, a fővárosi szerepek mellett Debrecentől Sopronig szinte az ország minden vidéki színházában is játszott. – Már csak azért is komoly kihívás, mert igazi operaénekes partnereim vannak, és nekem nagyon fontos, hogy alkalmazkodni tudjak az ő hangminőségükhöz. Izgalmas váltás volt a szolnoki előadás után fejest ugrani a győribe, másik társulatban, jóval nagyobb színpadon. Szeretem megélni a színpadi pillanatokat, a kollégák szemében is keresve az elfogadást jelentő csillogást, ezért újra kellett tanulnom együtt játszani a győriekkel.  Ha össze akarom foglalni az érzéseimet, azt mondhatom: Győrben tanultam bele anno az operett játszásába, ezért természetes, hogy az idei fellépésekkel együtt színészi pályafutásom legfontosabb helyszínei egyikének tekintem.

Mohay Gábor