Isten veled, drága Rita!

 
 

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Vlasics Rita, színházunk súgója, főmunkatársa, Örökös tagja 57 éves korában elhunyt.

Színésznőnek készült, szülővárosában Ajkán érettségizett, majd annak rendje és módja szerint felvételizett a Vas utcában. A sikertelen színművészetis próbálkozások sem tántorították el a teátrumok varázslatos világától, “de hogy súgó lettem, pusztán a szerencsés véletlennek köszönhető.”- mondta egykor Rita. Az 1984-ben kötött munkaszerződéssel életre-halálra eljegyezte magát a Győri Nemzeti Színházzal. Simon Géza vezető színész foglalkozott akkoriban a súgójelöltekkel, sikerrel vette az akadályokat,  elvégezte a tanfolyamot, a művészek biztatták, hogy van tehetsége e nem túl könnyű, ugyanakkor nagy fegyelmet s alázatot követelő pályához. Elfogadta és megszerette, hogy takarásból segíti az alkotói munkát.  Mindamellett jólesően fogadta, simogatta a lelkét, mikor egy-egy kisebb szerepre felkérték, ilyenkor boldogan öltözött jelmezbe, sminkelte magát. Miután mindig tudta a szöveget és a járásokat, beugrásaival több előadást mentett meg.

kép2

Örökre elkötelezte magát a győri színházzal, folyamatosan dolgozott, az idei évadban láthattuk őt a Mirandolinában,  Vladimir Anton formabontó rendezésében, ahol a súgót alakította, aki néha bele is szólt az előadás menetébe – eleveníti fel Karácsony Szilveszter, a színház főmunkatársa, Örökös tagja. A Puskás, a musical premierjén Karácsony Angéla ügyelő “Szepesiné” feliratú mezzel ajándékozta meg, hiszen szinte összenőtt a Szepesi Györgyöt alakító Bródy Norberttel a rengeteg szöveg miatt. A musicalt követte a januári Bánk bán bemutatója, és Rita már boldogan készült az évad utolsó nagy feladatára, az Oliver! próbafolyamatára.

A legjobb és a legszerethetőbb súgó lett belőle. Kiapadhatatlan figyelem, kötelességtudat és lelkiismeretesség jellemezte mindig is a munkáját, a színészek kivétel nélkül imádtak vele dolgozni, sohasem kímélte az energiát és fáradságot, ha a segítségét kérték. Ritától öröm volt tanulni, az őt követőknek boldogan adta át tudását. Számos rendező, köztük Valló Péter is ragaszkodott a vele való együttes munkához. “A próba alatt Rita feljegyezte szellemes mondatait, pontos instrukcióit, majd a premierbanketten ezeket felolvasta, könnyesre nevettük magunkat” – meséli  Karácsony Szilveszter.

A színházi hierarchiában súgók, ügyelők és rendezősszisztensek egy nagy családot alkotnak, összetartanak. “Rita mindig türelmesen meghallgatta a másikat, ő viszont nem mutatta ki a fájdalmát, keveseknek nyílt meg, nem szeretett panaszkodni” – sorolja Karácsony Angéla, majd végigsimítja párnáját az emeleti ügyelői szobában. Itt is minden Ritára emlékezteti a kollégákat, a puha meleg takarója, egy ajándék pelerin, ami igencsak elkélt a próbákon. Mennyi emlék, mennyi sors: Bedi Eszti, Horváth Márta és most Vlasics Rita…

“Bár ideje nagy részét a színházban élte, fontosnak tartotta, hogy másokat is szolgáljon” - teszi hozzá Hegedűs Ildikó művészeti titkár, aki  számtalan előadásban dolgozott együtt vele. Nagyon szeretett kézműveskedni, szívet melengető alkotásaival díszítette a színházi büfé asztalait, adományaival segítette a Lurkó Alapítványt, rendszeresen járt be a kórházba olvasni. Hétvégente az Állatmenhelyen kutyákat sétáltatott, a Jókai Parkolóházban megmentett macska, Kocsis Mazsola pedig neki köszönheti életét.  

Drága Rita, emlékedet fájó szívvel megőrizzük!

2022. április 20.

MEGOSZTOM

Submit to FacebookSubmit to TwitterSubmit to Google Plus