2015. december 29.
Molnár Ferenc:
vígjáték három felvonásban

Az üvegcipő

Molnár Ferenc:
vígjáték három felvonásban
 
 
Sipos   GÁTI OSZKÁR
Adél   TÖREKY ZSUZSA
Irma   BALSAI MÓNIKA
Roticsné   GYÖNGYÖSSY KATALIN
Császár Pál   SÁRKÖZI JÓZSEF
Rendeőrtanácsos   RUPNIK KÁROLY
Őrmester   UNGVÁRI ISTVÁN
Viola   SZINA KINGA
Házmester   KOTÁNY BENCE
Házmesterné   JANISCH ÉVA
Adél anyja   BENDE ILDIKÓ
MÉZES VIOLETTA
Keczeli Ilona   OROSZ BARBARA
Írnok   GUTTIN ANDRÁS
Társalkodónő   GERBERT JUDIT
Fényképész   VÁNDOR ATTILA
Fényképészsegéd   PINGICZER CSABA
Szakácsné   KÖLLŐ BABETT
Ajtónálló   MÁTÉ RICHÁRD
Rendőr   KARÁCSONY SZILVESZTER
Julcsa   VLASICS RITA
Lilike   GERLACH GERŐ
ANDRÁS ÁDÁM
     
Díszlet   MENCZEL RÓBERT
Jelmez   GYARMATHY ÁGNES
Súgó   VLASICS RITA
Ügyelő   KARÁCSONY SZILVESZTER
Rendezőasszisztens   MÁTÉ RICHÁRD
     
Rendező   ÁCS JÁNOS

Premier: 2007. október 06.19.00 NAGYSZÍNHÁZ

„A vágynak és valóságnak ritka találkozása az a három felvonás, amely ennek az üvegcipős kis cselédnek a szívéről szól. Megvan benne az álmok komédiája, az álmok tragédiája, s az álmok megváltó szépsége. Kinek nem jut eszébe saját vágyainak komikuma, amikor hallgatja ennek a Rajongó Irmának pátoszát szívének centercsatárjáról, pilótájáról, fejedelméről, aki egy szívós, mást szerető, öregedő asszonynak a kitartottja, s egyébként is vén mérges legény, rozzant asztalos. Neki szívkirály, nekünk komikus figura, vagy tépett, szomorú ember, s itt egy kicsit úgy érezzük, hogy egy kicsit mindnyájan szíven lehetünk találva. De könnyezni sem lehet, mert ez a túlzó nagy imádat sem kapja meg könnyen a jutalmát, azt is előbb ellökik, félreteszik, megszenvedtetik, a vén asztalosnak nem kell a szép rajongás, a vén célnak nem kell a fiatal vágy, csak ha meggyötörte, ha mindenből másból kikopott... könnyezni sem lehet, nevetni kell, sírni is kell, mosolyogni is muszáj. Az Üvegcipő a jóság, a tisztaság, az áhítat kis passziójátéka. Arról szól, hogy egy kis józsefvárosi cselédben, dilinós, bolond kis lelkében felragyog a tűz, három felvonáson át őrült csapkodásban lobog s végül kialszik a teljesülés Lajosában.

Egy ilyen különös figurát megálmodni s reálisan elénk állítani, a legszebb és legnehezebb költői eredmények közül való. A józsefvárosi Irma alakja maradandó értékké teszi az Üvegcipőt. Négy ember: a jó őrült kislány, Adél, a kemény kitartó, s két szeretője, az asztalos- és az ékszerészsegéd, tiszta emberek. Az arcukat látjuk s szemükben a szívüket. Ezen a négy alakon át egy egész hosszú élet és egész városrész tárul elénk, kísérteties tisztaságban és teljességben. Minden szó a helyén, nincs egy fölösleges mozdulat, minden szónál titkos mélységek tárulnak fel, minden sóhaj érzést jelez és vihart jósol. Amellett pedig egyszerre mély a tartalmában s könnyű a formájában.”

(Földi Mihály)

Ez a kritika közvetlenül az ősbemutató után, 1924-ben a kor legrangosabb irodalmi folyóiratában, a Nyugatban jelent meg. Az azóta eltelt nyolc évtized sikersorozata és több generáció közönségének rajongása igazolta Molnár Ferenc színházi és emberi nagyszerűségét.

Reméljük, hogy Győr városának közönsége hasonló szeretettel fogadja – mint a Szent Johanna, a Lear király vagy az Ármány és szerelem prózai előadásait – Az üvegcipőt.

Tisztelettel a társulat nevében:
Ács János
az előadás rendezője